Nagykontrasztú változat






Helyi hírek    Közérdekű információk    Eseménynaptár    Helyi pályázatok

Répáshuta nevének eredete


 

Répáshutának nincs sok évszázados múltja. Keletkezését a történészek és a nyelvészek a 18. század második felére helyezik. Elnevezésének kérdésével kapcsolatban a magyar nyelvészek közül Kiss Lajos foglalkozott először. Megállapításaiban elsősorban Ila Bálint történész véleményére támaszkodott.

 

Ila Bálint szerint a Répás nevű települések általában olyan erdőből irtott helyet jeleznének, amelyben az erdőirtás után a helyi lakosok, (vagy maguk a favágók) közönséges (takarmány) répát ültettek. Az ilyen kapásnövény elültetésével az erdei talajt igyekeztek jobban megmunkálni, gyökérteleníteni. A kapásnövény termelése több éven át tartott. Végül az így megjavított, megművelt határrészt sokfelé Répásnak nevezték. Ezeken a terülteken több helyütt település is keletkezett és az átvette az irtvány nevét. Ila Bálint szerint az erdőirtásnak ez a módja és a velejáró talajjavítás formája még a 20. század elején is gyakorlatban volt.

--------------------------------------------------------------------

 

 

Répáshuta nevének magyarázatánál Ila Bálint nézetét Kiss Lajos is átvette. A közönséges répa újabb kori mezőgazdasági kultúrnövény Magyarországon. Termesztését az 1790-es években Tessedik Sámuel kezdte terjeszteni. Aligha feltételezhető, hogy a Tessedik által propagált takarmányrépa termelésmódja a 18. század utolsó évtizedeiben már eljutott volna a Bükk hegységbe. A hegység erdeit irtó szlovák favágók nemigen értek rá földműveléssel foglalkozni. Fő munkájuk az volt, hogy minél több fát termeljenek ki a közelben lévő hámorok, massák, huták számára. Ez az oka annak, hogy például magának Répáshutának - mind a múltban, mind a jelenben - nincs 30-40 hektárnyi termőföldje a legszükségesebb kenyérmagvak termelésére. A Bükk hegység ezen részén nem voltak meg a mezőgazdaság legfontosabb kellékei és feltételei. Gondolunk itt például a szegényes termőtalajra, a zord időjárásra és a magas fekvésre.

--

 

 

Répáshuta tulajdonosa, a Koronauradalom maga sem akarta és nem kívánta a kiirtott erdőket mezőgazdasági célra használni. Az itt dolgozó erdőmunkások, a favágók, a szénégetők, mészégetők a kenyérnek való gabonájukat a Bükk hegységtől délre fekvő falvakban szerezték be. Az élet fenntartásához szükséges javakat elsősorban csere, vagy pénz formájában szerezték be. Ezt a közvetítő tevékenységet a községben élő fuvaros gazdák közvetítették az erdei munkások számára. Répáshután nem volt mód takarmányrépa termelésére.

--

 

 

Nem lehet megfeledkezni azonban arról a tényről sem, hogy a Szepességből, a Gölnic-völgyből, majd később a Zemplénből érkező erdőmunkások nyelvjárásában a repa, repnica, repka az erdőn növő gyökérnövényeket jelentette. Ezek azonban nincsenek semmi rokonságban a közönséges répával. Ilyen gyökérnövények voltak például a bojtorjánlapu, a bakszakáll, a fekete gyökér, a pasztinák, melyek közül igen sok előfordul a Bükk hegységben. Feltételezhető tehát, hogy a Répás elnevezés ezekről a gumós gyökerekről ered.

 

 

A rendelkezésre álló adatok szerint a Bükk hegységnek azt a részét, ahol a mai Répáshuta fekszik, már az 1760-70-es években - a Koronauradalom térképei szerint - egyszerűen csak Répásnak nevezték. A térképek szerint az itteni erdő két nagy részre oszlott: Nagy és Kis Répásra. Igen tanulságos, hogy ha a szomszédos falvak lakóit hallgatjuk, azok ma is legtöbbször csak Répásnak nevezik a községet. A 18. század második felében az itt dolgozó favágók eleinte csak ideiglenes kolibákban vagy krámokban laktak. Amikor már megfelelő térséget irtottak ki, az erdőigazgatóság engedélyével kisebb faházakat is építettek maguknak. Ez lehetett a mai Répáshuta magva. Az 1790-es években már kiépülőben volt az itteni üveghuta is. Ettől kezdve a Répás mellé a Huta szót is hozzáillesztették.


Felhasználónév:
Jelszó:







A honlap az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósult meg.

 
e-mail hirdetés szolgáltatók honlaptérkép